...aztán kinyújtott kezed az évek törik le...
...sóvárgó tekinteted a reménytelenség szúrja ki...
...vágyó tested a magány szabja szét...
Majd megrántod a vállad és élsz tovább.
Majd rájössz, hogy a szar mindig lefolyik valahol.
Majd rájössz, hogy igazából boldog vagy.
Megtanulsz élni.
Üdv itthon.
Ki az a Kriszti?
2010. november 16., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése