Felnőttem.
Most már elengedhettek egyedül a boltba.
Most már elengedhettek egyedül szórakozni.
Most már tudok gondoskodni magamról.
Most már éretten tudom szemlélni az engem körülvevő világot.
Most már tudok sírni egy ember halálán.
Most már tudok úgy tenni mintha szeretnék valakit.
Most már lelkiismeret furdalás nélkül tudok hazudni.
Most már tudok főzni magamra.
Most már tudom értékelni a saját sikereim.
Most már tudom értékelni mások sikereit.
Eddig tudtam felhőtlenül nevetni.
Ezután már kevésbé.
Ha kinyitom a számat ugye meghallgattok? Ugye meg?
2010. november 15., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése