Szép volt. Tömény volt. Furcsa volt.
Végig emlékeztem és végig felejtettem.
Pontosabban vitrinekbe pakoltam az emlékeim.
Egyfajta belső rendet találtam innen ezer kilóméterre.
Ez jó.
Most jó.
Most megint tudom, hogy mit akarok.
Az élettől.
Magamtól.
Az emberektől.
Ráadásul érdekli is az embereket.
Ez hatalmas plusz.
Köszönöm mindenkinek.
"Épp azt fejtem meg, hogy mennek a nagy dolgok körbe-körbe..."
2010. november 7., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése