Three dot...and again...and again...
Össze vagyok bizony, nem is kicsit...
Ha a bal kezemen nyitom ki az ujjakat, akkor még két nap...
Ha a jobb kezemen nyitom ki az ujjakat, akkor még három nap...
Ha ez egy film lenne, akkor még mindig nem dőlhetnénk hátra, biztosan tudva, hogy mi lesz a vége, mert csavar követ csavart...
Persze minden nézőnek van egy tippje, de senki sem lehet biztos...
Akkor ez egy jó film, nem?
Fáradtnak érzem magam most egy filmhez. Imádom az izgalmas, csavaros, bonyolult sztorikat...nézni. Átélni nem. Az a vicces, hogy ha vége lesz a filmnek - márpedig vége lesz - akkor a stáblista elég rövid lesz.
Rengeteget tanultam, sokat meg nem értettem, sokat még nem értettem, felfedeztem, elvesztem, sírtam, türelmetlen voltam, el nem mondtam, fáztam, néha elegem volt, néha bizalmatlan voltam.
Boldog voltam.
Olyan volt ez az egész mintha térképet rajzolnál egy lélekről, tele hegyekkel, völgyekkel, majd egyszer csak rájössz, hogy ki kell fordítanod az egészet. Amit hegynek hittél az sokszor völgy és fordítva.
Miért írok múlt időben?
Miért remeg a bal kezem?
Three dot...and again...and again...
2010. szeptember 26., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése